Óvodaválasztó – Tusi beszámolója

Óvodaválasztó – Tusi beszámolója

Egy kis személyes kezdésnek…ezt nem osztottam meg a csoporttal, de nagyon munkált bennem, mióta megkaptam a hírt, ezért leírom. Lányommal egy 11. kerületi iskolába jelentkeztünk, és ma kaptuk a hírt, hogy nem került be…nagyon szomorúan telt a napom, és igazán nem volt kedvem az egész választósdihoz, nem hittem a választás szabadsásában, (most is szkeptikus vagyok) és dolgozott bennem az, hogy persze, nekem majd ki segít, és én majd hogy fogom ezt az egészet átvészelni, és mi hogy élünk majd túl egy normál iskolát a mai magyar valóságban…

De persze elmentem, áthangolódtam, vittem répát, meg almát, fogalmazgattam, hogy mit fogok mondani. Aztán szépen elengedtem a mit kell mondani késztetéseket, és hagytam, hogy átvegye bennem az az érzés az uralmat, ami az Anyahajó alapvetéseinek egyike: Mindenki ért legalább egy dologhoz. És én most éppen arra szerződtem, hogy teret, időt és lehetőséget biztosítsak szülőknek az a Anyahajó zászlaja alatt, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat az óvodaválasztás feladataival, érzéseivel, élményeivel kapcsolatban. Megtettem az előzetes lépéseket, kértem, hívtam személyesen embereket, és most itt vagyunk, meglátjuk hogy alakul, én nyitott vagyok.
Hat előtt 5 perccel azt hittem ketten leszünk, aztán úgy tűnt nem férünk el, több, mint 30-an voltunk.

Bemutatkoztam, bemutattam pár szóban az Anyahajót. Elmondtam, hogy ez egy több, mint másfél éve működő, épülő közösség, ahol arra szerveződtünk, hogy támogassuk egymást, és együttműködjünk, megemlítettem néhány programunkat. Azt is elmondtam, hogy szeretnénk nyitni a nagyobb gyereket nevelő családok felé is, az intézményválasztó sorozat ennek egyik része.

Amit elfelejtettem, és most jelzem azoknak is akik jelen voltak: Közösségünk önfenntartó nagy részben. Programjaink ingyenesek, de azok működtetése adományokból történik, így akinek módja van, annak adományait a programon szívesen fogadjuk. Nem tettem ki a perselyünket, sajnos kiestem a rutinból. Szóval, ha a résztvevők közül valaki utólag szeretne tényleg csak néhány százassal hozzájárulni a működéshez, és úgy érzi, hogy kapott valamit az alkalmon, akkor megteheti a Désiben futó programjaink bármelyikén utólag.

Elsőként mindenki bemutatkozott, elmondta miért jött, mi érdekli. Ennek a körnek a végén összegeztem a felmerült kérdéseket, és elmondtam az összejövetel tervezett struktúráját, figyelembe véve, hogy ki az akinek korán el kell mennie.

A felmerülő általános kérdéseket összefoglaltam, és igyekeztem minden óvodára vonatkozóan feltenni azokat.

A felmerült témák:

  • vegyes csoport vagy életkor szerinti elosztás?
  • körzetek, felvételek, mi van, ha nem a körzetbe tartozol?
  • vajon bekerülhet-e a 3. évét szeptemberben, októberben, novemberben betöltő gyermek?
  • maradjon bölcsiben, vagy próbáljuk az ovit?
  • mi a helyzet az SNI-s gyermekekkel a gyakorlatban?
  • hogy megy a beszoktatás?
  • lehet-e a gyermeknél alvós állat, cumi…?
  • hogy állnak a szobatisztasághoz?
  • általános benyomások az óvónőkről, óvodáról, kommunikációról
  • gyakorlatias kérdések (beiratkozás, nyílt napok, étkezés…)

Szerencsére minden lakótelepi óvodából jött olyan szülő, akinek a gyermek már jár az oviba, sőt, még a 10. kerületi Gézengúz óvodából is jött két anyuka.

Elsőként a Gézengúz óvodát mutatta be Réka, később az általa elmondottakat kiegészítette Vera. Reményeim szerint pár szóban ezt leírják és közkinccsé teszem.

Ezt követte a Napfény óvoda bemutatása, itt is két szülő volt jelen, az általános tájékoztató mellett itt is hallhattunk a személyes benyomásokat. Mivel több jelenlévőnek ide szólt a körzet, sok kérdés érkezett, illetve ez az ovi ahol már volt nyílt nap, és több kérdés merült fel.

Az Ugrifüles óvoda iránt is nagy volt az érdeklődés, többek között azért is, mert ez az egyetlen vegyes csoportos intézmény a lakótelepen. Itt beszélgettünk a vegyes csoport előnyeiről, hátrányairól, és Betti, akinek két gyermeke is odajár megosztott a tapasztalatait.

A Méhecske óvodát magam mutattam be, és mivel van egy bölcsiben maradt gyermeke, a bölcsi kontra ovi témára is itt kerítettünk sort.

A végén az Epres oviról beszélt Niki, akinek a jelenlegi kiscsoportról vannak tapasztalatai.

Mivel én mutattam be a Méhecske óvodát, a fenti kérdéssor alapján megosztom írásban is a szigorúan szubjektív tapasztalataimat:

A Méhecske óvodában kor szerinti csoportok vannak, összesen 4. A nevelők végigviszik a csoportot, közben van átlépés egyik csoportból a másikba, de ez mindig javaslat, a szülő dönti el, hogy él- e ezzel, vagy sem, nem kötelező.

A felvétel sorrendjénél a gyermek születési ideje számít, illetve, hogy körzetbe tartozik-e a család. Első körben az augusztus 31.-ig a 3. életévüket betöltött gyermeket veszik fel, aki körzetes. Előnyt élveznek a testvérek. Ez ami biztos. Figyelembe veszik a továbbiaknál, hogy a gyermeknek van-e bölcsődei férőhelye, ha nincs, akkor előnyt élvez, ha van, az sem kizáró ok.

A jelenlegi nagycsoportos nevelők, egy óvónéni és egy óvóbácsi lesznek a kicsikkel a következő 4 évben. Beszoktatás van. Nagyon elfogadó és melegszívű a légkör, szeretnek a gyerekek oda járni.

Nagyon sokat mozognak, barkácsolnak, kézműveskednek, a nagyok sok külső programra is járnak, de az ovi is nagyon sok színes programot szervez.

Zöld óvoda, ezt több mindenben megnyilvánul, jelenleg épp egy közösségi kert létrehozásán dolgozunk együtt.

Cumit, alvókát a gyermek bevihet magával, ez végig így van, bár segítik a cumiról való leszokást, ezt rábízzák  a szülőre, nálunk legalábbis így volt.

A szobatisztaságról nincs személyes tapasztalatunk, nekünk nem volt probléma.

Az óvodára és az ott dolgozókra jellemző a kedvesség, a légkör befogadó, demokratikus, gyerek- és családközpontú. Én is szeretek bemenni.

Van, nem túl gyakran szülői értekezlet, de ezen kívül bármikor lehet időpontot kérni a pedagógusoktól, a vezetőtől. Van pszichológus, fejlesztő pedagógus, vannak nyílt napok, családi összejövetelek. Kedvencem az Anyák napja, amire minden csoport megkap egy pénteket májusban, bemehetünk mi anyukák és együtt lehetünk a gyermekünkkel a csoportjában, kézművesekedünk, játszunk velük, és meglepetések sora vár minket aznap. Nagyon szeretem.

Zárásként kihangosítva B. Rékát elmondtam ismét, hogy minden szülő maga ismeri legjobban a gyermekét, és mindegyikük más, illetve felhívtam a figyelmet arra, hogy nem kőbevésett döntéseket hozunk, lehetőség van a döntéseinket megváltoztatni.

Biztosan sok kérdés marad a szülőkben, remélem sokat kapott, aki eljött.

Nagyon köszönöm mindenkinek a nagyon aktív részvételt, a szülőknek a tapasztalataik megosztását.

Javasolom, hogy folytassuk a beszélgetést akár online formában, hozzászólásokkal a bejegyzés alatt a blogon.

Köszönöm!

Tusi