Horgolás tanfolyam beszámoló

By | Programjaink | No Comments

A legnagyobb sikernek mégsem azt tartom, hogy át tudtam adni a tudásomat, hanem inkább azt, hogy létrejött egy kis közösség, akik a tanfolyamon kívül is szeretnének összejönni, találkozni, együtt lenni, és nem csak azért, hogy együtt közösen horgoljanak (persze, ez is nagyon szuper), hanem azért, mert együtt lenni jó.

Tovább

Közösségi tervezés – projektindító

By | Egyéb | No Comments

“Sokáig úgy volt, hogy nem tudok elmenni, de végül – nagy örömömre – mégis :-))) Eddig csak tanultam-olvastam a közösségi tervezésről, most megtapasztalhatom, milyen igaziból! Nagy izgalommal és kíváncsisággal várom!!!” – posztoltam a Facebook oldalamon és ilyen lekesen indultam el a tegnap esti projektindító beszélgetésre a közösségi tervezésről.

Nem csak 15 éve itt élő lakosként mentem, hanem a helyi anyák képviselőjeként, anyahajósként is, mert fontos az egyesületünk számára, hogy a lakótelepi közösségi ügyekben benne legyen, azokról tájékoztasson.

Sokan voltunk, kb. 80-100 fő lehetett, a székek körbe rendezve vártak minket.

A kommentátor köszöntött minket és a meghívott előadókat, és elmondta, hogy az este során először bemutatják a koncepciót, azután lesz lehetőség a hozzászólásokra.

Bácskai polgármester úr igyekezett lelkesíteni a megjelenteket a bevezető beszédében: “óriási nagy több menetes kísérletként” mutatta be azt, amit terveznek: egy közösségi tervezés első alkalmán vagyunk, amit több ilyen szeánsz követ majd. Kíváncsiak a helyiek véleményére, ezek alapján hozzák meg a döntéshozók a döntéseiket majd – ígérte.

Elmondta, hogy Ferencváros Önkormányzata indult a Főváros Tér-köz pályázatán, ahol 150 millió forintot nyert köztér fejújításra. Arról, hogy ezt a pénzt pontosan mire fordítják, októberig kell eldönteniük. Pályázati feltétel, hogy közösségi tervezési folyamatra, a lakosság bevonására van szükség.

A későbbi beszélgetés során részleteket is megtudhattunk arról, hogy mennyivel egészítené ki az önkormányzat saját forrásból ezt az összeget (250-300M?), hogy csak egy bizonyos, a Tinódi pékség előtt kialakítandó főtér kialakításáról lehet-e szó (nem).

Előadásokkal kezdtek. Gönczi Ambrus, a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa vetített régi térképeket és beszélt a lakótelep eredeti tervezéséről. Olyanra igyekeztek kialakítani, hogy az itt lakóknak helyben meglegyen minden kényelme az orvostól az oktatási intézményeken át az uszodáig. Legyen város a városban, ki se kelljen mozdulni semmi intézni valóért annak, aki nem akar. Számomra az derült ki, hogy az eredeti, 1962-ben készült tervekben nem szerepelt főtér, a tervek sokat alakultak, a forráshiány miatt sokminden nem úgy valósult meg, ahogyan a tervekben szerepelt.

A Pest-Buda Mozi építése után annak környéke vált kvázi főtérré.

A megjelent régi lakosok elmondása szerint a mozi,a művelődési ház, a helyi éttermek, bisztrók addig működtek közösségi térként, amíg meg nem épült a 3-as metró. Ettől kezdve, aki programot tervezett, könnyedén beutazhatott a városba, meg is tették ezt. A lakótelep mára inkább “alvóváros”-ként működik: nap közben csak a kisgyerekesek és a nyugdíjasok mozognak, a  munkából este hazatérők nem közösségi terekre, hanem nyugalomra vágynak.

 

Szűcs Balázs főépítész beszélt a 2 éve lezajlott tervpályázatról, és a lehetséges főtér helyét egyértelműen a Tinódi pékség előtti kereszteződésben jelölte meg.

Játékra hívta a megjelenteket: 4 táblát tett ki a székkör közepére, és arra kért minket, hogy oda álljunk, amelyik változatot a legszívesebben támogatnánk.

  1. 25% – Minden maradjon úgy, ahogy most van, de rendszeres karbantartás történjék a főtéren
  2. 50% – Újítsák fel a főteret a jelenlegi formájában, minden funkció maradjon, ahogy most van.
  3. 75% – Autó forgalom-eltereléssel alakítsanak ki összefüggő gyalogos felületeket, rendezzék át a tér parkolási rendjét
  4. 100% – Autó -ÉS BUSZ! forgalom-elterelés, összefüggő gyalogos felületek (a Tinódi előtti tér és a Nagyjátszótér összeér), új parkolási rend

Megkapta tehát a lakosság a lehetőséget, válasszon!

Senki nem állt fel, de egyszerre 20 kéz lendült a magasba, jöttek a kérdések:

  • Hogyan döntsünk úgy, hogy nincs semmi háttér-információnk a tényleges megvalósításról?

  • Mi fogunk itt helyben dönteni az egész lakótelep nevében?

  • Hogyan lehet az összefüggésekből kiragadva csak a főtérről beszélni, miközben nem vizsgáljuk az esetleges átalakítás hatását?

  • Tényleg a főtér a lakótelepiek legnagyobb gondja?

  • Miért nem az Ecseri út környékét teszik rendbe ebből a pénzből?

  • Hogyan tervezik a parkolás megoldását?

  • Merre vezetik az autóforgalmat?

  • Merre megy majd a busz?

  • Mi van a lakótelep főtéren kívül eső részeivel?

  • Stb… stb…

A beszélgetés láthatóan több szálon futott, az önkormányzat emberei olykor egymást sem értették, azt pedig végképp nem, hogy miért nem fogadja tárt karokkal a közönség a főtér koncepciójukat. A lakosság tette a dolgát, igyekezett megmutatni, mi fontos neki, véleményt nyilvánított a főtérről is, ha nem is volt hajlandó 4 égtáj – 4% közül választani.

Körülbelül másfél órán át tartott a kérdezz-felelek. Nem írom le többi kérdést és a válaszokat sem, erről úgyis lesz hivatalos jegyzőkönyv, ezért vették fel az egészet, ott majd utána lehet nézni.

A lényeget írom le, azt, amivel most dolgunk van:

Deák Gábor, az önkormányzat sajtófőnöke elmondta, hogy most pénteken (márc. 22-én) elindítanak egy internetes felületet, ahol a regiszrált helyi lakosok egy hírportálon keresztül tájékozódhatnak a tervekről, háttéranyagokról, valamint egy szavazó-alkalmazással konkrét kérdésekre válaszolhatnak a környezet alakításával kapcsolatban.

Nem csak interneten, hanem a RÖNK irodában személyesen is lehet kérdéseket feltenni és papír alapon is meg lehet majd válaszolni ezeket a kérdéseket, így az se marad ki, aki nem számítógéppel él.

Konzultáció!

Folytatása következik.

Durva fejfájással távoztam, de legközelebb is ott leszek.

 

Hivatalosan is megnyitott a Kikötő

By | Egyéb | No Comments

Ünnepi nap a mai. Sok álmodozás, tervezés, tárgyalás, újratervezés, újratárgyalás előzte meg, hogy használatba vehessük a Ferencvárosi Önkormányzat Toronyház u. 3/b fsz. 6 alatti helyiségét. Igen, azt, a sikátorban 🙂

Tavaly nyáron fordult újra komolyra a dolog, ősz elején együttműködési szerződés köttetett, októberben pedig a kezünkben volt a kulcs.

Szerencsére a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány türelemmel kivárta ezt. Kivárták azt is, hogy a 2016-ban megírt Kikötőt az Anyahajónak! című Swimathon projektünket a jelenlegi helyzethez igazítsuk. (Mivel felújításra már nem volt szükség, a Kikötő berendezésére és fenntartásának kezdeti költségeire fordítottuk támogatóink adományait.)

Tél elején még a beköltözés, otthonossá tétel foglalt le minket. Aztán lassan újraindultak programjaink.

A kikötő január óta szinte minden nap nyitva van.

Ma pedig hivatalosan is megnyitottuk egy olyan ünnepség keretében, ahová meghívtuk támogatóinkat és a sajtót, hogy elbüszkélkedhessünk munkánk eddigi eredményével.

Az megnyitó beszéd így hangzott:

“Szeretettel köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket, akik elfogadták meghívásunkat az Anyahajó Anyaközpont új otthonának megnyitójára, melyet magunk közt Kikötőként emlegetünk.

Nagy örömünkre szolgál, hogy körünkben köszönthetem Kállay Gáborné alpolgármester asszonyt, aki jelenlétével megtisztelte ünnepségünket.

Köszöntöm dr. Kelemen Miklós civil referens urat a Ferencvárosi Önkormányzattól.

Köszöntöm a Ferencvárosi Közösségi Alapítványtól Oláh Rolandot és a megjelent kurátorokat is.

Szeretettel köszöntöm Swimathon-úszóinkat, támogatóinkat, barátainkat, akik ma velünk együtt ünnepelnek.  Köszöntöm a sajtó képviselőit.

Régóta vártuk ezt a napot. Ezt a pillanatot, amikor megnyithatjuk, megmutathatjuk azt a Kikötőt, mely a jelenlevők munkája és támogatása nélkül ebben a formában nem valósulhatott volna meg. Sokféle módon, különböző eszközökkel segítettek minket abban, hogy saját helyünk lehessen, ahol modern, gyermekeink számára biztonságos és meghitt közösségi teret rendezhettünk be a lakótelepen élő családok szolgálatára.

Itt megpihenhetnek, feltöltődhetnek a programjainkra érkező felnőttek, míg gyermekeink megtehetik első lépéseiket – nem csak a lábukkal, hanem a közösségi élet felé is.

Biriszló-Karay Eszter írta és mondta el a megnyitó beszédet (Barnus segítette)


A magam nevében, de úgy vélem, más hozzám hasonló helyzetben lévő anya és Anyahajós nevében mondhatom: az Anyahajó útja nem volt rövid idáig, néha viharos volt a tenger, már többször megpillantani vélük a Kikötő fényeit, de mindig jöttek jó áramlatok és kedvező szél, melyek ide segítettek minket, ahol kiköthettünk.
Jó itt kikötni.

És nem utolsósorban jó érezni, hogy nem vagyunk magányos hajósok. Vannak támogatóink, segítőink, akik nélkül most nem itt tartanánk.

Köszönjük Önöknek, nektek a bizalmat, a lelkesedést, mindenfajta munkát, támogatást.

Szeretném megkérni Kustár Blankát, hogy az Anyahajó Egyesület elnökeként vágja át az anyahajó színeit viselő szalagot!”

Blanka elvágta a szalagot

Az Anyahajó Anyaközpont programjaival, közösségi terével – és kezdeményezésével vár minden József Attila-lakótelepi és környékbeli családot!

 

Szülőségre felkészítő programsorozat indul az Anyahajóban

By | Egyéb | No Comments

Február végén indul útjára az Anyahajó szülésre, szülőségre felkészítő eseménysorozata, a Szülő születik, aminek keretében szakemberek segítségével járhatók körül az egyes témák a szüléstől kezdve a gyermekágyas időszakon át és a hordozáson keresztül több téma is. Lehetőség lesz továbbá már gyermeket vagy gyermekeket nevelő szülőkkel beszélgetni, hiszen a szakmai iránymutatás mellett az életszagú példák és tapasztalatok is nagyban segíthetik akár az első, akár a többedik babájukat váró párokat.
További részletek az Anyahajó Anyaközpont facebook oldalán található eseményeknél olvashatók. Minden kedves érdeklődőt szeretetttel várunk!

Forbes, 2018. augusztus

By | Egyéb | No Comments

A magazin a támogatásra érdemes civil szervezetek sorában, az Adakozz! rovatban most minket mutat be.

Az elindulás óta több mint 40 önkéntes dolgozott együtt azon, hogy legyen egy hely a lakótelepen, ahol az anyák találkozhatnak és kicsit kifújhatják magukat. Változó intenzitással, ahogyan az élethelyzetek is változnak, mert ez ilyen műfaj. Van, aki azóta elment, van aki visszajár és olyan is, aki nem… De benne vagyunk ebben a cikkben mind, az is, aki csak egyszer benézett, az is, aki ki nem hagyna egy eseményt se. Az is, aki megfestette hívogató plakátunkat és azok is, akik kiragasztgatták ezeket. Az is, aki komatálat kapott, meg persze az is, aki azt adta. És az, aki a komposztálót üríti a fűszerkertben. És aki a havi programot összeállítja, aki a heti ajánló leveleket írja ezekről (szeptembertől lesz megint!), és aki “gerillahorgol”, és pogit süt a büfére, és létrehozza a Fb eseményeket és farsangi bulit szervez a fél lakótelepnek és rendszeres programot vezet, és pályázati elszámolást készít és, és, és…  akik babák voltak, amikor kezdtük, akik most már nagy óvodások, kis iskolások. Akik együtt nőttek fel, miközben anyatársaimmal, önkéntestársaimmal, Társaimmal, így nagybetűvel (!) létrehoztunk egy lelkes együtt munkálkodó csapatot, egy szervezetet, egy közösséget.

A Közösséget.

Egy olyan csapattal hoztuk össze ezt a cikk tanúsága szerint kívülről is sikeresnek tűnő – szervezetet, akik nem csak jajgatnak, ha valami hiányzik nekik, hanem igyekeznek megoldást találni, panaszkodás helyett (után :-P) tesznek a változásokért, és akik mindeközben még jól is érzik magukat!

A cikk rólunk szól, mindannyiunkról, akik nap mint nap építjük és rólatok, akik eljöttök közénk, támogattok minket, viszitek hírünket!

Ha pénzt adományoznál a József Attila-lakótelepi anyák anyaközpontjának, utalhatsz a MagNet Banknál vezetett 16200175-11538547 számú számlánkra.

Ha más módon szeretnél támogatni, keress minket az anyahajo.kozpont@gmail.com címen vagy üzenj Facebook oldalunkra!

Üdítő, hogy ebben a nagy nyári csendben született meg ez a cikk,  felpezsdít, motivál, a szeptemberi izgalmas újraindulás felé terel. KÖSZÖNJÜK!


 

KimeNŐnk volt

By | Egyéb | No Comments

A Gyerekmentes Övezet a feltöltődésről szól. Csak lazán, könnyen! – ez a jelszó ilyenkor. Nők találkoznak, akik ezekre az estékre egy kicsit megpróbálnak kilépni az “anyuka”-szerepből. Feltekerjük a zöld szőnyeget és NEM vesszük le a cipőnket. Felnőtt témák, gyerekek nélkül végezhető tevékenységek és olykor némi ital kerül terítékre. Szeretjük 🙂

Január 5-én, ezévi első alkalmunkon Kánya Kingát, a KimeNŐ program megálmodóját és gazdáját láttuk vendégül, aki egy Évindító Workshopot tartott nekünk.

Az angyalka karácsonyi ajándékként a 10 nap önmagamért című önismereti naplót hozta az Anyahajó önkénteseinek, így azok, akik már elkezdtek ezzel foglalkozni, szinte ismerősként köszöntötték Kingát, a szerzőt. Azért bemutatkoztunk egymásnak – egy jó kis játék segítségével, sok nevetéssel fűszerezve.

A vidám hangulat végig megmaradt, fesztelen volt a légkör, pedig a körben ülők közül nem mindenki ismerte egymást. A feladatok, az együtt gondolkodás összehozta a 20-as egygyerekest az űzött nagycsaládossal, a gyesen lévő nagymamát a vállalkozó-anyával, szóval megtaláltuk a közös a hangot. Megtaláltuk azt is, mit hozott számunkra a mögöttünk álló év. Rá tudtunk nézni, és ki tudtuk választani, mi az, ami jó és maradhat, mi az, amit tapasztalatként talán meg kellett élni, de nem kívánjuk tartósan életünk részévé tenni. Nagy “rituális” elengedéssel el is távolítottuk magunktól azt, amit nem szeretnénk 2018-ba magunkkal vinni. Így került a középre dobált összegyűrt cédula-kupacba a gyenge önbecsülés és a lakásfelújítás, a cukor a fehér liszttel és a labilis párkapcsolat. A sokféleség jegyében…

…és kaptunk végül házi feladatot is, + hozzá sorvezetőt!

Kaptunk egy magunkra figyelős jó kis estét, ami nagyon ránk fért a téli szünet hosszú és feladatokkal teli időszaka után! Kinga, gyere máskor is!

 

Karácsonyi Koccintás 2017

By | Egyéb | No Comments

A 2017. december 21-én, az Anyahajó Karácsonyán elhangzott “ünnepi beszéd” eredeti szövege:

Intenzíven karácsonyozunk idén.

November vége óta készülünk az Aranykapu Közösségi Karácsonyra.

Múlt héten végig jelen voltunk.

És most megint itt vagyunk, megint Karácsony a téma!

 

Én ezeken, meg az otthoni dolgokon kívül “elméletben” is készülök az ünnepre… Gondolkodtam, mit jelent nekem, hogyan lenne jó csinálni. Milyen legyen otthon, hogyan ünnepeljünk itt?

Meg ugye, készültem erre a beszédre… Tovább

Tököt faragtunk Halloweenra

By | Egyéb | No Comments

Rita és Balti belezik a tököt

Október 26.-ra szerveztünk egy tökfaragós kuckót a Désibe az Írisz Családi körrel karöltve. Úgy volt, hogy nagy intézkedés lesz, intézek elektromos és/vagy hagyományos mécseseket, lesznek kész minták, kések, kanalak, edények, minden. Annak ellenére vállaltam, hogy tudtam, egyedül leszek a gyerekekkel, mert az apjuk külföldön volt.

Zsófi és élete első faragott töke

Mégis, mi minden évben faragunk (én faragok), kitesszük az ablakba, ha kiszáradt, mécsest teszünk bele, és gyönyörködünk benne, a szobát pedig pompás sütőtök illat tölti be.
A szervezésből annyi lett, hogy otthonról vittem hirtelen összekapkodott késeket, élezőt és kanalakat, helyben készítettem sablonokat (amiket otthon készítettem, azokat otthon felejtettem), és úgy vadásztam össze az asztalokra a papírt, hogy ne kelljen mindenhonnan tököt vakargatni. Mécses semmilyen sem volt (bár nem tudom, lehetett volna-e mécsest gyújtani),  viszont főztem teát és készítettem szörpöt. Mondjuk a frissen faragott tökbe nem érdemes rögtön mécsest tenni, tehát lehet, jobb is volt így.

Blanka Lackó felskiccelt mintáját faragja

Elmondhatatlanul jól esett, hogy a Dési előtere szinte dugig megtelt (volt, akinek várnia kellett, míg hely szabadul fel, másoknak eszközre kellett várniuk), mindenhol tököt faragó anyukák és a körülöttük sündörgő gyerekek voltak, jóízű csacsogás hallatszott mindenhonnan. A kezdőket sem nagyon kellett mentorálni, a profik meg pillanatok alatt elkészültek, sőt, saját tökfaragó eszközkészlettel érkeztek!
Aki megéhezett, az Írisz házi süteményeiből falatozhatott, aki megszomjazott, azt teával, szörppel kínáltam.

Több, mint sikeresnek nevezhető program volt, melynek eredményeként tizenkét alkotást mutathatok be (ennél több is készült, de ennyit sikerült lefényképezni). Remélem, jövőre is sikerül egy ilyen programot összehozni, akkor már jobban rákészülök, de hasonlóan nagy lelkesedéssel fogok várni mindenkit!

A Félpárevezős Klub 1. klubtalálkozójának beszámolója

By | Programjaink | No Comments

0_klubtalalkozo

(az inkognitó megőrzése miatt, a résztvevőkről kép nélkül)

Jelentem, 7 felnőtt és 1 gyermek aktív résztvételével sikeresen lezajlott a Félpárevezős Klub első személyes találkozója. 🙂 Bevallom, minden várakozásomat felülmúlta a létszám! Pedig lélekben arra is felkészültem, hogy egyszál magam kell majd felfaljam a sok nassolnivalót, amivel jó háziasszony módjára készültem (na, senki ne higgye, otthon nem vagyok ennyire házitündér, de mint programfelelős, igyekeztem kitenni magamért ezen a debütáló alkalmon). Amikor felhívott n6-kor Kriszta barátném, hogy a Désiben vagyok-e már, mert ő benézne, kezdtem megnyugodni, legalább nem leszek tök egyedül. A fél 6-os kezdésre szinte óramű pontossággal érkezett másodikként egy idősebb hölgy, Magdi, majd befutott Edina is (akivel már korábban összesodort a sors egy egyszülős témájú konferencián). Elkezdtünk kötetlenül beszélgetni, időt hagyva a később érkezőknek. Háromnegyed 6-kor aztán bele is vágtunk a sűrűjébe egy bemutatkozó körrel. Kíváncsi voltam ki honnan jött (lokálisan) és tudna-e mondani magáról bármit röviden, amit érdemes tudnunk róla, vagy szívesen megosztana velünk, mert érdekes lehet. Hamarosan kiderült, a Ferencvárostól a “nyóckeren” át egészen Pécelig képviseltettük magunkat ezen az eseményen. Meglepő nyitottsággal kezdett beszélni magáról mindenki, betekintést engedve a személyes háttértörténetekbe. Pedig bőven beértem volna annyival is, hogy “Alma vagyok, 1 éve egyedülálló, 2 gyermek édesanyja, 3 műszakban dolgozom, nincs ki mind a 4 kerekem, de szívesen 5letelek veletek.” 🙂 Viccet félretéve, olyannyira belemerültünk ebbe, hogy a fejemben eredetileg csak néhány percre tervezett gyors kör, majdnem egy órányira nyúlt. De nem volt szívem félbeszakítani senkit (látszott, jól esik a résztvevőknek mesélni magukról sorstársi körben). Sőt, olykor még kérdésünk is adódott egymáshoz egy-egy bemutatkozó kapcsán, egyik gondolat szülte a másikat, nyitottak voltunk egymásra. Aztán, hogy azért haladjunk is a “napirendi pontokkal” és fény derüljön végre arra, mi végett vagyunk most itt, belevágtunk egy kis “brain storming”-ba…

5
Feltettem két kérdést: Kit mi motivált a klubhoz való csatlakozáshoz? illetve Ki mit vár a klubtól (ha vár egyáltalán valamit)? Post-it-ekre kezdtük írni a gondolatainkat, címszavakban, majd bedobtuk azokat középre. Edina meg sem állt vagy 5 cetliig, sorra listázta gondolatait. Olyan súlyos szavak is kifejeződtek tollából, mint például az “érdekképviselet”. Ő ugyanis özvegyként vált egyedülállóvá és évek óta próbálkozik nyomulni civilként több fronton, hogy hangot adjon a támogatási rendszer súlyos hiányosságainak.
3 grácia, avagy generációk egymás közt… (kisgyermek édesanyjával és egy nagymama korú hölgy eredetileg a képen) Jó érzéssel töltött el, hogy különböző korosztály képviseltette magát a klubban. Ha ez továbbra is így lesz, ebből még profitálhatunk a tapasztalatcserék során! Van, aki már sokmindenen túl van, és van, aki még az elejével küzd az elválásnak… Minden sztori megérintheti a résztvevőket, bárki nyerhet belőlük olyan információt, amit a maga előmenetelére tud fordítani – ha merünk persze nyitni egymás felé. Nem muszáj, itt tényleg nincsenek elvárások, csak lehetőségek teremtődnek, ha igény lesz rá! És hozzá kell tegyem, akkor lettem volna csak igazán boldog, ha legalább egy férfi is képviselteti itt magát, mert akkor egy teljes demográfiát leképeztünk volna, egy szuszra! 🙂

6
Végül összeállt a kép. Nos, azért látszik, volt miből válogatni, hogy tematizálni tudjuk a hasonszőrű címszavakat!
Ahol indokoltnak éreztem, vagy esetleg magyarázatra szorult egy-egy szó (no nem is a szó értelmezését, hanem sokkal inkább a mögöttes gondolatokat illetően), ott hagytunk lehetőséget egymásnak, hogy mindenki elmondhassa, pontosan mit ért a leírt szó alatt.

Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy önigazolást nyertem, mikor az összesítés végére értünk. Gyakorlatilag minden olyan témát lefedtük címszavakban, amit a klub létrehozásakor célul megálmodtam, hogy mire lehet majd jó egy ilyen kezdeményezés. De nem szeretném elbízni magam, 7 fő véleménye még nem releváns az egész csoportra vetítve!
Úgyhogy, mikor a lezáró körben elkezdtük megvitatni a hogyantovábbot, arra jutottunk, egyenlőre az online- és személyes tagtoborzásra gyúrunk és igyekszünk a Félpárevezős Klub online titkos Facebook csoport hírét vinni ismerőseink körében.

Tegyétek ezt Ti is, kedves Olvasók! Hadd bővüljön a körünk, hogy legyen létjogosultsága az egyszülős klub működtetésének!

Tagfelvételt egy FB profilhoz kötött e-mail cím megadásával lehet kérni a paalrita@gmail.com címen!

Várom az érdeklődőket szeretettel személyes klubtalálkozóinkon a Dési Művelődési Házban, egyenlőre havonta egyszer, valamint az online fórumon is a tagfelvételt követően!

Üdv,
Paál Rita
programfelelős

Urbanity a József Attila-lakótelepen

By | Egyéb, Programjaink | No Comments

Kicsit későn készültem ezzel a bejegyzéssel, de talán most is jó lesz olvasni, amikor folyik az aláírások gyűjtése azért, hogy valódi közösségi tervezés valósulhasson meg a lakótelepen.

Május 12-én péntek este, 6 órától a KultúrAktív Egyesület jött el hozzánk a Dési Huber Művelődési Házba. Az általuk kitalált Urbanity játékot hozták el, melynek segítségével együtt gondolkodhattunk a lakótelepi közterek témájában. Ez egy felnőtteknek szóló társasjáték, amely arról szól, hogy beszélgessünk, vitatkozzunk, döntéseket hozzunk a nagyvárosi környezet problémáiról. A játék mottója, hogy jó válasz nincs, csak azzal jutunk előbbre, ha megismerjük egymás véleményét. Amikor először hallottam róla, már nagyon érdekelt, de arra, amit még a Kerthatár Közösségi Kertbe szerveztek, nem jutottam el. Azon túl, hogy kedves barátnőm kultúrAktívos, személy szerint nagyon szeretek társasozni, így tudtam, hogy itt a helyem, s felvállaltam a háziasszony, szervező szerepét Anyahajó részről. S mivel társas fan vagyok, a játékmenetről is fog szó esni. Tovább