Metaforakeresés, NO.1.: A mi lufink

Eleinte tüdővel fújtunk, majd kaptunk hozzá héliumot és most túl nagy lett, s bár szép fényes, belül mintha üres volna, amúgy meg félő, hogy kipukkad, eresszük hát le… De mihez kezdjünk egy ráncos lufval?

Demotiváló, keressünk jobbat!

Metaforakeresés, NO.2.: A mi buszunk

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szép kis busz.

hippibusz

Aki felszállt, tudta, dolga van itt, tette is a dolgát. Ki vezette a buszt, ki a menetrendjét szervezte, ki az utasok ellátásáról gondoskodott…

Na jó, nem volt annyira szép, de mi szépnek láttuk.

A miénk volt, mind elégedettek voltunk vele.

Csinosra kifestettük.

Nem működött mindig üzembiztosan, de általában elvitt oda, ahová menni akartunk. Tudtuk, hová akarunk menni vele.

Nem ültünk benne, csak hatan-nyolcan, kényelmes volt.

Jogosítvány és forgalmi engedély nélkül mentünk.

Hazai tájakon zötykölődtünk, sokan észre sem vették, de akinek kellett, odatalált a megállóiba, fel is tudott szállni, ülőhelye is akadt.

Mi, buszon ülők sokan sokféle dolgot képzeltünk az útvonalról, úticélról, de abban egyetértettünk: együtt akarunk utazni.

1030-vozovna-trnavka

A kis busz utasai aztán nagy lehetőséget kaptak a sorstól: egy évre átszállhatnak egy újba, nagyobba, és még a benzinköltség sem az ő gondjuk ezalatt. Vállalták cserébe azt, hogy úgy navigálják a járgányt, hogy mindenki láthassa, és bárki felszállhasson, hogy motorja precízen jár majd a GPS által megtervezett vonalon, hogy szereznek forgalmi engedélyt hozzá és minden útjukat térképpel, utaslistával, fotókkal, üzemanyag számlákkal dokumentálják.

 

Vállaltuk, mert hittük, az év végére miénk lesz a busz és lesz rajta sok új felszálló, akiknek ugyanolyan fontos az utazás, mint nekünk, s akik majd átveszik tőlünk kicsit a kormányt, a tankolás terhét, meg a többit.

Nyomtuk a gázt, nem kíméltük a kerekeket, dudáltunk-villogtunk olykor, profi óriásplakátokkal díszítettük a busz oldalát, online elérhető menetrendet alkottunk, kimerészkedtünk a főutakra , sőt az autópályára is. A busz rázott, mi rajta ülők kapaszkodtunk: ki a kormányba, kik egymásba. Sajnos volt közöttünk, aki nem tudott megkapaszkodni semmiben, megnyomta hát a leszállásjelzőt.

Miénk a busz.

Szép.

Még mindig új.

Alacsony padlós, hogy bárki felszállhasson.

Jól megy.

Örülünk?

Nem felhőtlenül.

Lassítsunk hát!

Kapcsoljuk ki a GPS-t.

Nézzük meg, ki ül a mellettünk lévő ülésen.

Kérdezzük meg, miért ül itt, mondjuk el neki, mi miért.

Nézzünk ki az ablakon.

Picit meg is állhatunk.

Rajzoljunk közösen egy új térképet!