Karácsonyi Koccintás 2017

A 2017. december 21-én, az Anyahajó Karácsonyán elhangzott “ünnepi beszéd” eredeti szövege:

Intenzíven karácsonyozunk idén.

November vége óta készülünk az Aranykapu Közösségi Karácsonyra.

Múlt héten végig jelen voltunk.

És most megint itt vagyunk, megint Karácsony a téma!

 

Én ezeken, meg az otthoni dolgokon kívül “elméletben” is készülök az ünnepre… Gondolkodtam, mit jelent nekem, hogyan lenne jó csinálni. Milyen legyen otthon, hogyan ünnepeljünk itt?

Meg ugye, készültem erre a beszédre…

Gondolom nem csak én vagyok úgy ezzel az ünneppel, hogy miközben készülök rá, tele vagyok várakozással. Tevés-vevés és izgalom. Felváltva és egyszerre.

Megtesszük, ami rajtunk múlik. Ami nem, amiatt meg izgulunk.

 

Vannak vágyaink, terveink, elképzeléseink arról, hogy lenne jó, hogy lenne a legszebb.

Aztán alakul, ahogy alakul. Lesz, amilyen lesz.

Közben alakulunk mi is.

 

Miközben ezt végiggondoltam, rájöttem, hogy nem csak Karácsonykor van ez így. Nekem pl. az egész múlt évem így zajlott. Otthon is és itt, a hajóban is.

 

Voltak TERVEIM, ÁLMAIM, ELKÉPZELÉSEIM. (Ezek persze hamar összeütközésbe kerültek másokéival, vagy a realitásokkal-lehetőségekkel.) Otthon rajzoltam alaprajzot, bútorozási tervet, igényeltünk hitelt, tárgyaltunk kivitelezőkkel. Itt írtam projekt-tervet konténerház építésre, igényeltem juttatásokat munkámért, terveztem nagy lakótelepi eseményeket.

Jöttek a TETTEK, belevetettük magunkat a munkába. Otthon bontottunk és véstünk és új falakat építettünk. Új ablakokat, ajtókat, fűtőtesteket, vezetékeket tettünk a régiek helyére. Átírtuk a terveket, mert kivitelezhetetlennek bizonyultak. Itt beszélgetéseket szerveztünk, kérdőívet írtunk. Megoldásokat, változtatási lehetőségeket kerestünk. Kiálltunk, felszólaltunk.

VÁRAKOZÁS következett. Ki kellett bírni, hogy megtörténjen, amit nem tudunk megtenni, ami nem rajtunk múlik. Hogy beérjen, aminek idő kell.

Voltak közben EREDMÉNYEK – de többsége köszönő viszonyban sem volt a megálmodottakkal.

Szükség volt ÚJRATERVEZÉSRE, újrakezdésre.

Kellett SEGÍTSÉGET KÉRNI.

 

Ez nehéz volt.

Ismertek, én szeretek hatékony lenni, megoldás-központúan gondolkodni, rövidre zárni a problémákat. “Kustárosan” működöm = “Adj, Uramisten! De rögtön!” Nekem nehéz várni. Nehéz elfogadni, hogy van, ami nem rajtam múlik. Még nehezebb időt adni a dolgoknak, hogy kiforrják magukat.

Nagyon sokat tanultunk a múlt évben. Magunkról, egymásról, közösségben működésről, szervezetként működésről. Nehéz volt csinálni. És még nem vagyunk a végén. De már arrafelé járunk.

Amit tőletek kaptam idén, az rengeteg:

MEGTANULTAM:

  • Többféle szempontra figyelni
  • Nem félni kérdezni-kérni
  • Bocsánatot kérni és megbocsátani
  • Időt adni
  • Elengedni és közel-engedni

Szeretném most megköszönni ezt nektek!

Ajándékkal is készültem. (Ajándék az Anyahajótól az Anyahajónak…)

Azoknak, akik alkalmanként megtalálták, amiben segíteni tudnak, horgolt kitüntetéseket fogok átadni. Körbejárok majd, és puszikat osztok hozzá.

Mindazoknak, akik az elmúlt évben háttérmunkásként, programvezetőként folyamatos munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy menjen a hajó, Kánya Kinga: 10 nap önmagamért c. könyvét nyújtom át.

Ez egy Élmény- és önismereti napló. Egy 10 napos belső utazás, aminek a végére megújulhatunk. Kívánom, hogy az ünnepek utáni elcsendesedésben merüljetek el kicsit benne! Izgalmas belegondolni, hogy külön-külön, és mégis együtt tesszük ezt. Aztán jövőre úgy indítjuk az évet, hogy a január 5-i, első Gyerekmentes Övezetünkben vendégül látjuk a szerzőt, és megbeszélhetjük könyvéhez kapcsolódó tapasztalatainkat!

Még egyszer köszönöm, hogy együtt tölthettük az elmúlt évet, és kívánom, hogy legyen olyan az ünnepetek, amilyennek megálmodtátok!

Szeretettel, Blanka

 

Szeretném név is szerint megköszönni az elmúlt időszakban az Anyahajónak áldozott folyamatos önzetlen önkéntes munkátokat!
Köszönöm:
Annamária Csepregi, Andrásiné Bereczky Réka, Biriszló-Karay Eszter, Harrach Borbála, Csata
Tímea , Csoma Csilla, Pauló Edit, Engel Eszter, Gebei-Szaplonczai Réka, Gál Anna, Horváth Anna, Horváth Bettina , Balassa Betti, Mérő Alíz, Nemesné Singer Edina, Paál Rita, Szabó Ágnes,  Földvárszki Szimonetta, Forgács Tusi, Varga Krisztina, Czigány Andrásné Végh Réka, Nagy Veronika,  Vidák Mariann, Veronika Bíró, K Szabó Andrea, Szücs-Enzsöl Anna, Göbölös Krisztina, Salaczné Szilágyi Gabriella.
Sokan közületek már nem tudtatok részt venni az ünnepen, így nem tudtam személyesen átadni az ajándékaitokat. Kérlek, keressetek, oldjuk meg mihamarabb, hogy eljusson hozzátok!!!!

Ágnes Velenczeinek és Novák Julának köszönöm folyamatos támogatásukat, mentorálásukat!

Köszönöm egyesületünk további tagjainak: Váradi Orsi, Légrádi Kriszta, Koncz Anna, Seres Dia, Sárközi Judit, Földes Eszter, Mező-Balog Kriszta!

Köszönet azoknak is, akik hozzájárultak, hogy az Anyahajó karácsonyával kapcsolatos minden előzetes tervem, vágyam – sőt, még azon felül is sok – megvalósulhasson:
– Bereczky Réka, Varga Kriszta, Karay Eszter, Adrienn Németh, Miszori Katalin, Petra Pap- a Karácsonyi Koccintás megszervezésében való segítségért
– Ruff Bori, Bogdán Magdi, Annamária Csepregi, Engel Eszter, Horváth Betti, Balassa Betti, Miszori Kata, Csoma Csilla, Forgács Tusi, Varga Kriszta, Márta Simoncsics, Nagy Vera, Karay Eszter, Bereczky Réka, Szenty Adri, Zsuzsanna Eisner, Anna Horváth, Dorka Lazovskij, Bartalis Kinga, Szabó István- a Fedélzeti Karácsony Műhelyben és az Anyahajó Aranykapu faházában munkálkodásukért és adomány hozzájárulásaikért
– Krisztina Antal Bartalis, Paál Rita, Orsolya Uitz és az Anyahajó kórus, Végh Réka – az Aranykapu anyahajós programjainak lebonyolításáért
– Szabó Melinda, Lajosné Bartalis Kinga, Eisner Zsuzsi – a jutalomkönyvek becsomagolásáért

Köszönöm az elszármazottaknak, akiket még mindig jó szívvel emlegetünk: Domokosné Varga Tünde, Gina Varga-Gönczi, hiányoztok!

Köszönöm házigazdáinknak a Dési Huber István Művelődési Házban Varga Barbarának és Nánási Zsoltnak hozzánk való egész éves jóságukat és türelmüket!