csill3“Nekem az Anyahajó az a hely, ahol megtudtam, hogy a szülés utáni első pár év nem a kötelező, elszigetelt összezártságot jelenti, ahol a problémáimmal nem vagyok egyedül, ahol megtanultam, hogy merjek segítséget kérni.


Aztán megtapasztaltam azt a határtalan szeretetet és önzetlenséget, amit azelőtt sosem, és amit azóta sem tudok felfogni.


csill1Amikor ki akartam szakadni a jelenből, hogy ne a bizonytalan jövő miatt szorongjak, az Anyahajó virtuális kikötőjében időztem, de most is szívesen teszek így, ha van rá pár percem.
Mindezek ellenére sajnos még mindig nem érzem magam eléggé magabiztosnak, hogy több feladatot vállaljak (ebben valószínűleg szerepe van a 2-3 sikertelen háziasszonykodásnak, a kudarctól való félelemnek), de ez remélem, idővel elmúlik.

Most még a nehezített pályán való haladást tanulom, a dackorszak ismételt, a szeparációs szorongás eddig ismeretlen kezelését.

Küzdök az idő-és alváshiánnyal, egy félig-meddig működő napirend kialakításáért.

Igyekszem összeszedni magam, hogy hasznosabb tagja lehessek az egyesületnek, valamiféle kalauz vagy legalábbis utasmenedzser a buszon.”

Csilla kb. másfél éve jár közénk, és egy ideje a szervezői körben is tevékenykedik. Ez volt az a poszt, amire reagált írásával:

Metaforák