KAtegória: Programjaink

A Félpárevezős Klub 1. klubtalálkozójának beszámolója

By | Programjaink | No Comments

0_klubtalalkozo

(az inkognitó megőrzése miatt, a résztvevőkről kép nélkül)

Jelentem, 7 felnőtt és 1 gyermek aktív résztvételével sikeresen lezajlott a Félpárevezős Klub első személyes találkozója. 🙂 Bevallom, minden várakozásomat felülmúlta a létszám! Pedig lélekben arra is felkészültem, hogy egyszál magam kell majd felfaljam a sok nassolnivalót, amivel jó háziasszony módjára készültem (na, senki ne higgye, otthon nem vagyok ennyire házitündér, de mint programfelelős, igyekeztem kitenni magamért ezen a debütáló alkalmon). Amikor felhívott n6-kor Kriszta barátném, hogy a Désiben vagyok-e már, mert ő benézne, kezdtem megnyugodni, legalább nem leszek tök egyedül. A fél 6-os kezdésre szinte óramű pontossággal érkezett másodikként egy idősebb hölgy, Magdi, majd befutott Edina is (akivel már korábban összesodort a sors egy egyszülős témájú konferencián). Elkezdtünk kötetlenül beszélgetni, időt hagyva a később érkezőknek. Háromnegyed 6-kor aztán bele is vágtunk a sűrűjébe egy bemutatkozó körrel. Kíváncsi voltam ki honnan jött (lokálisan) és tudna-e mondani magáról bármit röviden, amit érdemes tudnunk róla, vagy szívesen megosztana velünk, mert érdekes lehet. Hamarosan kiderült, a Ferencvárostól a “nyóckeren” át egészen Pécelig képviseltettük magunkat ezen az eseményen. Meglepő nyitottsággal kezdett beszélni magáról mindenki, betekintést engedve a személyes háttértörténetekbe. Pedig bőven beértem volna annyival is, hogy “Alma vagyok, 1 éve egyedülálló, 2 gyermek édesanyja, 3 műszakban dolgozom, nincs ki mind a 4 kerekem, de szívesen 5letelek veletek.” 🙂 Viccet félretéve, olyannyira belemerültünk ebbe, hogy a fejemben eredetileg csak néhány percre tervezett gyors kör, majdnem egy órányira nyúlt. De nem volt szívem félbeszakítani senkit (látszott, jól esik a résztvevőknek mesélni magukról sorstársi körben). Sőt, olykor még kérdésünk is adódott egymáshoz egy-egy bemutatkozó kapcsán, egyik gondolat szülte a másikat, nyitottak voltunk egymásra. Aztán, hogy azért haladjunk is a “napirendi pontokkal” és fény derüljön végre arra, mi végett vagyunk most itt, belevágtunk egy kis “brain storming”-ba…

5
Feltettem két kérdést: Kit mi motivált a klubhoz való csatlakozáshoz? illetve Ki mit vár a klubtól (ha vár egyáltalán valamit)? Post-it-ekre kezdtük írni a gondolatainkat, címszavakban, majd bedobtuk azokat középre. Edina meg sem állt vagy 5 cetliig, sorra listázta gondolatait. Olyan súlyos szavak is kifejeződtek tollából, mint például az “érdekképviselet”. Ő ugyanis özvegyként vált egyedülállóvá és évek óta próbálkozik nyomulni civilként több fronton, hogy hangot adjon a támogatási rendszer súlyos hiányosságainak.
3 grácia, avagy generációk egymás közt… (kisgyermek édesanyjával és egy nagymama korú hölgy eredetileg a képen) Jó érzéssel töltött el, hogy különböző korosztály képviseltette magát a klubban. Ha ez továbbra is így lesz, ebből még profitálhatunk a tapasztalatcserék során! Van, aki már sokmindenen túl van, és van, aki még az elejével küzd az elválásnak… Minden sztori megérintheti a résztvevőket, bárki nyerhet belőlük olyan információt, amit a maga előmenetelére tud fordítani – ha merünk persze nyitni egymás felé. Nem muszáj, itt tényleg nincsenek elvárások, csak lehetőségek teremtődnek, ha igény lesz rá! És hozzá kell tegyem, akkor lettem volna csak igazán boldog, ha legalább egy férfi is képviselteti itt magát, mert akkor egy teljes demográfiát leképeztünk volna, egy szuszra! 🙂

6
Végül összeállt a kép. Nos, azért látszik, volt miből válogatni, hogy tematizálni tudjuk a hasonszőrű címszavakat!
Ahol indokoltnak éreztem, vagy esetleg magyarázatra szorult egy-egy szó (no nem is a szó értelmezését, hanem sokkal inkább a mögöttes gondolatokat illetően), ott hagytunk lehetőséget egymásnak, hogy mindenki elmondhassa, pontosan mit ért a leírt szó alatt.

Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy önigazolást nyertem, mikor az összesítés végére értünk. Gyakorlatilag minden olyan témát lefedtük címszavakban, amit a klub létrehozásakor célul megálmodtam, hogy mire lehet majd jó egy ilyen kezdeményezés. De nem szeretném elbízni magam, 7 fő véleménye még nem releváns az egész csoportra vetítve!
Úgyhogy, mikor a lezáró körben elkezdtük megvitatni a hogyantovábbot, arra jutottunk, egyenlőre az online- és személyes tagtoborzásra gyúrunk és igyekszünk a Félpárevezős Klub online titkos Facebook csoport hírét vinni ismerőseink körében.

Tegyétek ezt Ti is, kedves Olvasók! Hadd bővüljön a körünk, hogy legyen létjogosultsága az egyszülős klub működtetésének!

Tagfelvételt egy FB profilhoz kötött e-mail cím megadásával lehet kérni a paalrita@gmail.com címen!

Várom az érdeklődőket szeretettel személyes klubtalálkozóinkon a Dési Művelődési Házban, egyenlőre havonta egyszer, valamint az online fórumon is a tagfelvételt követően!

Üdv,
Paál Rita
programfelelős

Urbanity a József Attila-lakótelepen

By | Egyéb, Programjaink | No Comments

Kicsit későn készültem ezzel a bejegyzéssel, de talán most is jó lesz olvasni, amikor folyik az aláírások gyűjtése azért, hogy valódi közösségi tervezés valósulhasson meg a lakótelepen.

Május 12-én péntek este, 6 órától a KultúrAktív Egyesület jött el hozzánk a Dési Huber Művelődési Házba. Az általuk kitalált Urbanity játékot hozták el, melynek segítségével együtt gondolkodhattunk a lakótelepi közterek témájában. Ez egy felnőtteknek szóló társasjáték, amely arról szól, hogy beszélgessünk, vitatkozzunk, döntéseket hozzunk a nagyvárosi környezet problémáiról. A játék mottója, hogy jó válasz nincs, csak azzal jutunk előbbre, ha megismerjük egymás véleményét. Amikor először hallottam róla, már nagyon érdekelt, de arra, amit még a Kerthatár Közösségi Kertbe szerveztek, nem jutottam el. Azon túl, hogy kedves barátnőm kultúrAktívos, személy szerint nagyon szeretek társasozni, így tudtam, hogy itt a helyem, s felvállaltam a háziasszony, szervező szerepét Anyahajó részről. S mivel társas fan vagyok, a játékmenetről is fog szó esni. Tovább

Óvodaválasztó – Tusi beszámolója

By | Programjaink | No Comments

Egy kis személyes kezdésnek…ezt nem osztottam meg a csoporttal, de nagyon munkált bennem, mióta megkaptam a hírt, ezért leírom. Lányommal egy 11. kerületi iskolába jelentkeztünk, és ma kaptuk a hírt, hogy nem került be…nagyon szomorúan telt a napom, és igazán nem volt kedvem az egész választósdihoz, nem hittem a választás szabadsásában, (most is szkeptikus vagyok) és dolgozott bennem az, hogy persze, nekem majd ki segít, és én majd hogy fogom ezt az egészet átvészelni, és mi hogy élünk majd túl egy normál iskolát a mai magyar valóságban… Tovább

A kötés (meg)szeretete :)

By | Programjaink | 26 hozzászólás

Az Anyahajó Anyaközpont szervezésében egy vállalkozószellemű anyukának köszönhetően tavaly novemberben elindult a Tűre fel! – Réka Kötő/horgoló Klubja, aminek hála mára én is megtanultam a kötés alapjait. Nagyszerű tanító néninknek , Rékának külön hálás vagyok, hogy bevezetett a kötés rejtelmeibe és így az egy hónapon belül érkező Benikémnek csodálatos ruhadarabokat gyárthattam és gyártok is folyamatosan, mert elég durván rá lehet kattanni, ha ráérez az ember!

Tovább

Egy sima, egy ford…., ööö inkább legyen még egy sima…

By | Programjaink | No Comments

… avagy Edina szubjektív beszámolója a kötő/horgoló klubról:

Anno a suliban tanultunk horgolni meg kötni, háztartásvezetés szakkörön. A horgolás már akkor is ment, a kötés kevésbé, sőt, extra béna voltam hozzá, még jó, hogy nem osztályozták. Felnőtt koromban ezért a kötőtűt (amit unokatesóim nagyijától kaptam egyébkét, és amiről kiderült, hogy ilyet manapság már nem használ senki, a boldog békeidőkből való lehet, meg egyébként is vastag és semmire se való) a fiók aljára rejtettem. Aztán most elővettem, hátha most felnőtt fejjel, biztosan sokkal ügyesebb vagyok, hát a horgolás is jól megy. Meg kikapcsolódásnak milyen jó lesz! na az utóbbi legalább beigazolódott.

Tovább